Na, mi van mára? – huppant a székébe a reggeli értekezleten Franz, a Német Gyerekhíradó aznapi szerkesztője, aztán ijedtében majdnem fel is borult.

-    Hát, gyerekek, ezt nem hiszitek el! – rontott be Jürgen, a producer. Arcán az elképedés, a hitetlenkedés és a kitörni készülő röhögés hullámai váltották egymást. Zihált, pedig nem is futott, de minden kilégzésnél kiszakadt belőle egy “háteszbaszdmeg…”.

 -    Mi az?  - kérdezte egyensúlyát végül megtartva Franz,aki nem tudta eldönteni, hogy most félnie kell-e valamitől, vagy tréfára készüljön.

-       Most jövök föntről, ezt hallgassátok: a magyarok teljesen kiakadtak a tegnapelőtti adásunkon, áll a bál Budapesten.

-       Was?!  - kérdezte egyként a Német Gyerekhíradó megnyúlt arcú szerkesztősége.

-       Ez, ahogy mondom, Herr Ohhbán, a miniszterelnök egy rádióműsorban puffogot és fikázott bennünket. Ilyeneket szólt, hogy agymosásnak tesszük ki a német gyerekeket, meg, hogy ilyen náluk nem fordulhatna elő, ja, meg, hogy ha mégis, akkor repülne mindenki a tévéjükből.

A dermedt társaság lassan újra mozogásba jött, mint a játékosok a himnuszok után, vissza-visszagondoltak az imént hallottak részleteire, próbáltak kontextusba helyezni: hogy akkor most az van, hogy egy uniós miniszterelnök személyesen kifogásolja egy másik uniós ország gyerekhíradóját, ami történetesen az övék, sőt, pocskondiázza azt nyilvánosan, hivatalosan. Egy miniszterelnök. Egy gyerekhíradót.

-       Ja, és ideküldte a nagykövetét is. Ide, a tévé épületbe, halljátok? – fokozódott Jürgen. – Most van az intendánsnál, kirúgásokat követel, meg bocsánatkérést, meg helyreigazítást…

-       Na, ne szivass, ez nem valami nagy poén. – tért magához Karl, az egyik riporter. – Ugyan már, ilyet nem csinál egy komoly miniszterelnök, Ukrajnában, Afrikában meg Dél-Amerikában megy az ilyen. Meg Észak-Koreában. Na, szóval, mitől vagy izgatot valójábant, mi a nagy híred, Jürgen, fizuemelés lesz?

-       Nem, baszd meg, ez a hírem, nem viccelek! Az a focibuzi törpe a mi műsorunkon, meg animációnkon hápog. - magyarázta Jürgen.

-       A bohócoson?  - próbált egyértelműsíteni Heidi, egy másik riporter.  – Vagy az alkotmányos, vagy a médiatörvényes anyagon? Mert ezek korábban voltak, nem tegnap előtt. 

-       Mindegyiken. - vágta rá Jürgen. - Van egy csávó, aki politológus volt, most az a dolga főállásban, hogy védje az Orbán kormányát a külföldi, ahogy ők mondják “támadásokkal” szemben, valalmi Kumisz, vagy Kunis…

-       Az Mila, és lopnám! – próbálkozott be a tavasz közeledtével Karl.

-       Köszönjük, Karl. Na, mindegy – folytatta Jürgen –, szóval ez a Kumisz már konkrétan lehazugozott minket, meg ilyeneket írt a blogján, hogy hazugságokkal traktáljuk a gyerekeket. De ez, basszátok meg, hogy maga a miniszterelnök fröcsög, mi ez már?. Mondjuk én sem hittem el először, hogy van ilyen, de beszarás, ezek tényleg ennyire idióták.

Ekkor a jelenlévők többségéből kiszakadt a röhögés. Csak úgy fröccsent a porlasztott nyál az addig összeszorított szájakból, esetenként torkokból is. Beterített mindent: az asztalt, a táblagépeket, telefonokat, a hirtelen kihűlt, amúgy is lónyálszerű kávélevesek tetején a nyálhab együtt úsztott a szivárványos csersavval, eláztak a telejegyzetelt papírfecnik, Franz keret nélküli szemüvege, de még a feje tetejére tolt napszemüvegén is lassan ici-pici tócsákká állt össze a nyálpermet.

Átszakadt gát robajának hangzott ahogy egymáson, az asztalon, magukon átesve röhögtek-hörögtek a Német Gyerekhíradó készítői. Remegett az álmenyezet, az álfal, a hullámzó táblaüveg elé engedett reluxa vihart idéző, harsány zörgésben tört ki, több lamellája is megrepedt, a hasak lassan kezdtek megfájdulni. Teljesen ellentmondtak a német humortalanság sztereótípiájának, a Német Gyerekhíradó készítői igazából életükben nem röhögtek még ilyen jót.

-     Várjatok már egy kicsit, srácok! – kiáltott fel hirtelen Béla, aki egészen addig lehajtott fejjel ült, mindkét kezével a tarkóját vakargatta. Béla grafikus, hat éve jött el Magyarországról, nem így tervezte, de egyelőre itt ragadt. Béla három éve dolgozik a Német Gyerekhíradónál, és most teljesen hasztalan próbált a kacaj- és nyálorkán útjába állni. Végül a már vastagon turhás padlóhoz csapott többször is egy gurulós széket, majd felállt rá, és megint elobégatta magát:

-       Ez fals hír, srácok, beszoptátok, hahaha!

Másodjára képedtek el a Német Gyerekhíradó készítői a reggeli értekezleten, most mégis inkább a hitetlenség dominált Bélára meredő arcukon. Vagy a csalódottság, hogy hiába röhögtek eddig, oda a poén. Mert simán el tudták képzelni annak a kis balkáni országnak a még kisebb, de annál pökhendibb vezetőjéről, hogy bizony képes erre. Nem tűnt hihetetlennek, de mégis.

-       Van egy magyar oldal, az a neve, Hírcsárda – folytatta Béla - , ööö, “nachrichten gasthaus”, “news tscharda”, ilyen kamu híreket nyomnak, amik néha teljesen hihetőek. Ez tuti, hogy onnan van, szerintem nézzetek utána…

-       És akkor mit keres itt a nagykövet, az intendánsál, he? – vágott közbe Jürgen.

-       Egyébként itt van, megtaláltam! A Reuters-en, ez nem kamu hír. – kiáltott fel nyáltól csöpögő táblagépe mögül Franz.

-       Basszus, muti! – pattant le a székről Béla. Miután elolvasta, szomorú arccal ébredt rá, hogy hiába reménykedett a Hírcsárdában. Kínos csönd lett, Béla pár lépést tett hátra, becsukta szemeit, ujjaival masszázsszerűen összegyűrte a bőrt a homlokán, azt remélve, hogy méreganyagokkal együtt ez a sztori is távozik a fejéből, felébred, és éppen arról fog beszélni az értekezleten, hogy szerinte inkább feneketlen gödrökön keresztül kéne érzékeltetni a gyerekekkel a görögök elmúlt öt évének költségvetési hiányszámait, és lehetne az, hogy ezekbe a gödrökbe az anyjuktól elszakított, síró-zokogó aranyrúd-bébik pottyannak bele, így illusztrálva, mennyit költöttek már eddig is a görögökre a német adófizető bácsik és nénik.

 A kollégák csak nyaktól lefelé pillantottak Bélára, aki a valóságban a falnak fordulva, összenyálazott telefonját nyomkodta. Páran megindultak a kávés termosz irányába, volt, aki még mindig röhögött, volt, aki a fejét csoválta azóta is tartó elképedésében.

-     És most mi lesz?  - kérdezte Karl. – Úgy értem, velem, mert hogy ugye, én csináltam magát az anyagot.

-     Mi lenne? Nem mehetsz a Platensee-re! Meg a Pußtára! – válaszolta mosolyogva Jürgen.

-     Hát, valami kitüntetést vagy fizetésemelést nem kapok, főnök? Senki nem érte még el itt, hogy az anyagával egy miniszterelnök foglalkozzon! -  mondta röhögve, majd kollégájához fordult: - Emlékszel, Hans, tavaly, abban a szomáliai gyerekkatonás anyagban ilyeneket mondtunk, hogy az országot a Wmbannosi tábornokhoz hasonló gyilkos bácsik irányítják, akik olyan kisfiúkat és kislányokat betegítenek meg droggal, mint ti, aztán arra kényszerítik őket, hogy öljék meg a saját mamájukat. Anyák napján. Mondjuk annak tényleg kurva jó lett a grafikája, a rinocérosz, amelyikből előbújik a tábornok! És egyenként, a nyelvével kapkodja össze a kis menekülő, csontsovány gyerekeket - ragadtatta el magát Karl - , és mérget spriccelő fogával beléjük harapott, és ettől kalasnyikovos kis zombik lettek a kis lurkók! Jaj! Na, az tényleg jó volt, emlékeztek? Na, és akkor röhögtünk is a vágóban, hogy az a gorilla majd ránk küldi az egyik betépett mini katonáját, vagy, amekkora pojáca a csávó, az ENSZ-nél meg az EU-nál fog tiltakozni, a hülyéje, de csak vicceltünk, aztán tessék…

-      Ezt azért nem gondoltam volna, -  vette át a szót Hans. – hogy, basszus egy európai, uniós miniszterelnök… És  tényleg... Nem hiszem el, hogy ez komoly. Még Lukasenka sem csinált ilyet. Most mi lesz?

-     Mi lenne, ki nem szarja le? – vetette oda Jürgen, miközben próbálta megszelidíteni a röhögés okozta légzési aritmiáját. – Ezzel..., ezzel csak még nagyobb hülyét csinál magából. Mégis mit képzel, mi fog történni? Ideszól Frau Merkel? Vagy Herr Westerwelle? Hogy csináljunk egy helyreigazító animációt? Vagy mi a fasz? És mit mondunk a Német Gyerekhíradóban? Ilyet? Hogy “Kedves gyerekek, Ohhbán bácsi sajnál benneteket, mert agymosottak vagytok, és Ohhbán bácsi most nagyon megsértődött ránk, úgyhogy Ohhbán bácsi mostantól nem bohóc, érteeem?”. Na, ne már. Tiszta idióta, ennek a csávónak fogalma sincs se a világról, se Európáról, se semmiről, ami nem a faluja.

-       Majd Guido a helyére rakja. - bambult maga elé Hans.

-       Á, kár belé! Meg aztán, nem is tényező a csávó, nincs súlyuk. - lendült bele Jürgen. - Az a baj ezzel az Ohhbánnal, hogy száz évvel ezelőttről marad itt, és elképesztő, mivé lett azóta, hogy a kommunizmus ellen harcolt. Egyszerűen nem érti, hogy normális helyen, komoly politikusnak eszébe nem jut, hogy beszóljon egy tévéműsornak, pláne egy gyerekhíradónak az őt ért kritikára. Meg agymosásról beszéljen! Meg lehazugozzon egy szerkesztőséget! De hát mégis, mekkora már Magyarország, könyörgöm? Egyszerűen szánalmas. Pont, mintha egy kommunista pukkancs lenne, agyam eldobom. Tényleg, Heidi, figyelj csak, kéne csinálni ebből egy vicces anyagot. Lehetne összehasonlítás afrikai meg kommunista diktátorokkal, Kim Dzsongun, meg lehetne benne mondjuk Ohhbán a pusztában, ahogy azt az ostort, vagy mi a faszt csattogtatja a logónkon például. Vagy a seggemen. Emlékszem, volt valami ilyen a hírcserében, ahogy ostoroz. Meg kolbászt tölt, asszem, volt olyan is, nézd meg mi van az archívumban. Ja, meg amikor Merciben és Audiban pózol! Az nem régen volt, azt mindenképp! És mára kell.

Béla éppen befejezte az sms-t, amit egy magyarországi rokonának írt arról, hogy mennyire örül most, hogy nincs otthon, ugyanakkor mennyire szomorú és elkeseredett lett ettől a hírtől. Pedig amikor eljött, még azt hitte, Gyurcsánynál balfaszabb nem jöhet, és de. Ezt a blőd hülyeséget meg most ráadásul a munkahelyén, a Magyarországról kifejezetten tájékozott kollégái előtt kell hallania először. Fel sem tudott készülni. Elég kellemetlenül érezte magát, mint mindig, amikor a hazája nevetség tárgya volt. Amióta eljött, ez elég sokszor előfordult, az utóbbi években meg egyre sűrűbben, de a lelke mélyen eddig valahogy minden alkalommal hitte, hogy ennél lejjebb már nem lehet, hogy azért csak lesz hova hazatérni. Úgy gondolta, nem az ország idióta, hanem csak a kormány…, ááá, lófaszt, dehogynem, adta fel végül: a magyarok többsége alkalmatlan a normák betartására, legyen a társadalom bármely rétegének lakója. Pont, mint az ország vezetői, hiszen azok is közülük kerülnek ki. Hogy kiakadtak azon, hogy egy politikus hazudik? Miért, addig mit hittek? Aztán meg megválasztanak egy még nagyobb faszt, még nagyobb hazugságokkal. Egy komplexusos, túlmozgásos, idióta hülyegyerek helyett egy komplexusos, elmaradott, műveletlen, tájékozatlan bugrist választottak. Egy echte tsz-elnököt. Persze, nem volt más, akik meg megválasztották, nem tudhatták, hogy ez lesz, elvégre van ott értelmes ember is: Pokorni, Varga, régen még Áderben is lehetett talán bízni. De hiába, otthon az történik, amit Viktor és Lajos akar, mindenki más húzzon a faszba.

Csakhogy az emberek három év után is lapítanak, mindössze pár százan tüntetnek elvétve. A többség közömbösen méregeti a hőbörgőket, eszébe nem jut csatlakozni. Sőt, talán még ki is neveti őket. Fel sem fogja, hogy a kormány elveszi a jövő nemzedék nyugdíját, a diplomát, naponta írja át az alkotmányt, kioktat, elküld mindenkit a picsába, szembeköpi a gazdákat, a tanárokat, az orvosokat, az egyetemistákat, a középiskolásokat, a fiatalokat, a nyugdíjasokat, ez a sok szerencsétlen meg évek óta tűri ezt, sőt, egy jó része még tapsikol is hozzá. Illetve szokás szerint inkább kijátszani próbál, mint évszázadok óta folyamatosan: megalkuszik, lop, csal, hazudik, nem ad számlát, nem kér számlát, megoldja okosba’, lefizet, megzsarol, offshore-ozik, beköp, feljelent. És ezzel együtt elvárja, hogy minden ingyen legyen, gondoskodjon róla állam bácsi, meg se kelljen mozdítani a tunya picsáját, önálló cselekvésre képtelen, mert ugyan minek? Így is tele vagyunk Nobel-díjasokkal meg olimpiai bajnokokkal, meg önteltséggel, különleges nép vagyunk, furfangos, mögötted megyünk be a forgóajtón, de előtted jövünk ki, C-vitamin, Mária országa, ezeréves, vendégszerető, sírva vigadó, na, eridj, hozzál még egy Ászokot, baszd meg!

No, igen, Béla éppen emiatt a posvány miatt jött el otthonról, bár akkor még úgy gondolta, pár év alatt megszedi magát, hazamegy, alapít egy kis grafikai stúdiót és tisztesen fog élni, adózni, családot alapítani, és a közepesen menő Budapest-környéki agglomerációban dafke úgy fog tenni, mintha Közép-Európában élne, nem a Balkánon. Jó módban könnyebb elviselni egy lelkibeteg társadalmat is. Biztos volt benne, hogy balfaszabb, rombolóbb kormánya úgysem lehet többé az országnak, már csak felfelé megy út, a Fidesz meg nyilván nem hülyékkel van tele, látták, Gyurcsány mire vitte, tanultak belőle, biztos nem csinálnak nagy baromságot, legföljebb megint megúsztatják a koronát, vagy különböző állatok DNS-eiből összetákolnak egy ősi turulfiókát, de hát ki nem szarja le, hadd bohóckodjanak, ha szabadságban és nyugodtan lehet élni, van kilátás egy jobb jövő felé, akkor kit érdekel ez?

Heidi Orbán interjújának német fordítását olvasta, és azon gondolkodott, volt-e hasnoló eset náluk, Németországban, esetleg megkeresni az akkori érintettek közül valakit, kommentálja, vagy valami, de semmi nem jutott eszébe. Körbekérdezett, de senki nem hallottt olyat, hogy egy komoly német poltikus hasonló vádakkal illessen egy tévéműsort. Heidi arra jutott, hogy mivel úgyis korán akar ma végezni, meg aztán Magyarország úgysem tényező, nem agyal tovább, jó lesz az az afrikai diktátoros párhuzam, meg visszahozza a bohóc animációt, de lehet, hogy újat csináltat, meg is van, mondjuk Orbán kurva nagy pókhassal ül egy olyan nagyszarvú, szürke, pusztai marha hátán, és egy vállról indítható rakétával próbál lelőni egy gyerek legyet, aki kinyújtotta rá a nyelvét. Kerített néhány nem összeturházott, tiszta papírlapot, és Heidi elkezdett vázlatot rajzolni belőle a Német Gyerekhíradó aznapi adásába.

Béla az asztalánál, csüggedten csetelt szintén kint élő magyar feleségével, elújságolva neki, mit hallott az előbb. Közben szórakozottan pöckölgette a monitorján lassan lefolyó, elnyúlt nyálcseppet, szinte alig figyelt a nőre. Pedig a felesége próbálta elviccelni a dolgot, mondván, hetente hallanak ilyen marhaságokat otthonról, Béla számára azonban most vált világossá, hogy nincs remény. Aki ennyire nem érti a világot, nincs tisztában a szerepével, a posztjával, a jelentőségével, a lehetőségeivel, a jómodorral, a korlátaival, és akit ennyi gerinctelen, ostoba, tufa talpnyaló vesz körbe, attól hiába vár csodát. Nem az a tragédia, hogy Orbánék rosszul játszanak a pályán - jutott Béla eszébe egy hasonlat -, hanem az, hogy egy, kizárólag a fejükben létező pályán játszanak, a saját gumiszabályaik szerint, fantom ellenségeik ellen.

És Béla nem látja, ki győzhetné le a jelenlegi kormányt, mitől lenne jobb odahaza pár év múlva. És úgy látszik, tényleg itt ragadt. És talán mégis megpróbálja a német állampolgárságot.

Heidi befejezte a rajzolást, egész pofás kis skiccet dobott össze a marhaháton lövöldöző Orbánról, és mielőtt elindult a Német Gyerekhíradó büféjébe, még odanyújtotta a kollégájának a botcsinálta vázlatot:

-  Belá, csinálnál ebből egy vicces animációt a ma estibe? Danke!

akadozhat a műszakiztatás, akadozik a tanárok fizetése és csúszik az életpályamodelljük is, akadozik a diákigazolványok érvényesítése, megakadt az e-útdíj bevezetése, megakadt a pénztárgépek bekötése a navhoz, leállt a filmgyártás, leáll az állami jogász- és közgazdászképzés, nem tudja a minisztérium, hány rendőr van, akadozhat a vízellátás, évekig perelni kell közérdekű adatokért, bevezették a tandíjat, idén sem várható növekedés, leállt az uniós pénzek lehívása, így veszélyben a felhasználhatóság, csökken az oktatás, az egyetemek, a kultúra, az önkormányzatok támogatása, azóta sem állt fel új társaság a malév helyett, bezárt ferihegy 1, a cet még mindig nem nyitott ki, öt centi hó megbénítja a fővárost, folyamatosan buherálják az alkotmányt, naponta buherálják a szabályokat, óránként buherálják az alstom metrókat, leáll a tűcsere program, kevesebb pénz hajléktalanellátásra, törvényi szintre emelkedett a korrupció, tartós recesszió, pártállami közmédia, mégsem a helyi gazdák kapják a földeket, narancs oligarchák, habonyárpi, simicska, mészároslőrinc, mahír, közgép, a félezer milliárd adóforintért vett mol részvényeken bukott az ország, a manyupnak hűlt helye, nő az infláció, bezárták a kaszinókat, bezáratják a komcsákat, nincs aktanyilvánosság, nincs múltfeltárás, a kormányzat hemzseg a volt kommunistáktól, nincs oktatási koncepció, nincs jövőkép, gyurcsány nem került börtönbe, bajnai nem került börtönbe, demszky nem került börtönbe, a kötelező körökön kívül nem jön ide nyugati vezető, a miénket meg nem hívják, bezárt az opni, átverték a bankárokat, a dikokat, a tanárokat, az orvosokat, a nővéreket, a kkv-kat, a multikat, leépítenek a baknok, leépít a nokia, a flextronics, a red bull, kivonult a bricostore, az office depot, a cora, nem épül a budai fonódó villamos, nem épül vissza a villamos a rákóczi útra, nem magyar gyártású buszokat vásárolnak, rózsadombi áron építenek gettót az ócsai pusztába, szabadon engedtek egy gyilkost, egy állami felelőse nincs a vörösiszap tragédiának, homofóbia, bigottság, szemforgatás, 14 új adó, drágább a lakhatás, az evés, az ivás, a cigizés, az utazás, a bankolás, a szarszippantás, a parkolás, a telefonálás, a netezés, a tévézés, a temetkezés, a benzin és az euró, nem csökkent az adósság, nőtt a munkanélküliség, négymillió ember a létminimum alatt, kétmillió alkoholista, másfél millió ember mélyszegénységben, félmillió kivándorolt, szellemi leépülés, rekordszámú cégbezárás, reálbér csökkenés, életszínvonal romlás, reménytelenség, ugar, értelmetlen lét, orbán takarodj.

DE: a hiány három százalék alatt, nem nőtt az adósság, szabadságharc, konszolidáció, épülnek stadionok pár ezer szurkolónak, épül stadion felcsúton, épül stadion a nemzetnek, piaci túlkínálat idején lesz egy bazi nagy gáztározónk, papa-mama-gyerek többé nem család, csak, ha házasságban élnek, majd húsz év múlva jó lesz, nem lesz több kövér és erkölcstelen gyerek, se pocakos katona, már tart a tündérmese, a ráció kora lejárt, független, objektív a közmédia, plebejus politika, meg lehet élni 47 ezerből, az emberek erre szavaztak, nincs tandíj, mindenki annyit ér, amennyije van, hatvagonnyi húszezres, rugalmasan kemény gránit szilárdásgú alaptörvény, leszámoltunk az oligarchákkal, támogatjuk a nemzeti magyar tőkét, minden intézmény nemzeti lett, emútnyócév, hagyó bíróság előtt, olcsó, betanított munkással feltöltött összeszerelő üzemekben európa élvonalában vagyunk, bővít a suzuki, a mercedes, az opel, az audi, a lego, túljártunk a baknkárok, a bölcsész tanárok, a romkocsmában merengő hülyegyerekek, a mocskos multik, és az alkotmánybíróság eszén, európa irigykedik, sikereink miatt brüsszel, a világ, soros györgy és a drogos brókerek folyton megtámadnak bennünket, de mi visszaverjük, szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat azerbajdzsánnal, iránnal, albániával, kínával, oroszországgal, türkmenisztánnal, dubajjal, nem leszünk gyarmat, roma témát dobtunk be az eu elnökség alatt, növeltük a megmaradt egyházak állami támogatását, növeltük a sport támogatását, növeltük a futball támogatását, majd mi megmondjuk, ki és mi a magyar, majd a gyárosok megmondják, ki milyen egyetemre járjon, majd egy belsőépítész megmondja, mi a művészet, nem a zemberekkel fizettetjük meg, államosítunk iskolákat, közszolgáltatókat, teherautógyárat, cigiforgalmazást, mobilfizetési rendszert, hulladékkezelést, lesz állami mobilcég, időben meglesz az e-útdíj és a pénztárgép bekötés, ingyen lehet otthon pálinkát főzni, nincs megszorítás, a téli havazás vis maior, megoldottuk 80 hiteles család elhelyezését a fővároshoz közel, kétharmad, adminisztratív módon megakadályozzuk a diplomások és a gyerekesek kivándorlását, pár százezerért letelepedést kínálunk orosz és kínai barátainknak, több millió olyan magyar szavazhat, aki nem is itt él, nem tiltottuk be a zsidó felekezetet, továbbra is vannak cigányok a tehetségkutatókban, a hajléktalanoknak csak a közterületeken tiltjuk meg, hogy éljenek, két hét alatt rendet tettünk, gyurcsánybajnai a hibás, simor a hibás, ronwerber a hibás, túszokat szabadítottunk afrikában, lecsaptunk brad pittre és luke skywalkerre, csökkent az szja, a rezsi, a társadalom megosztottsága, az szja akkor is egykulcsos, ha kétkulcsos, nem hárítják át a bank- és telekomadót, pekidzs, ju nó, nekünk brüsszel nem diktál, még mindig a fidesz nyerne, egyre sűrűbben van békemenet, kitüntettük a békemenetet, lesz tizennyegyedik havi nyugdíj, leszámoltunk a kommunizmussal, a zavaros évtizedekkel, nincs volt kommunista, mszmp-tag sem a fideszben, sem a kdnp-ben, sem a kormányzatban, megmentettük a devizahiteleseket, a nyugdíjakat, megvédjük a zsidókat, a cigányokat, és a magyar embereket a válság hatásaitól, ez nem a mi válságunk, hanem európa válsága, növeltük a közmunkások számát, elkerültük a csődöt, csak azt nézzék, amit csinálunk, a válságnak vége, a magyar világnemzet, hajrá magyarország, hajrá magyarok.